Emlékszem nagyon vártam tavaly az Alkotót (a 2023-as esztendő kétségtelenül legérdekesebb scifi-disztópiáját) részint a témája részint pedig rendezője, Gareth Edwards miatt, aki a Rogue One-t készítette 2016-ban (ami nagyon tetszett és bebizonyította számomra hogy a pasas konyít valamicskét a rendezéshez). Az Alkotó mégsem lett öt csillagos mozi bár kétségtelenül különleges produkcióként vonult be a filmtörténetbe. Mostani posztom erről a filmről szól arra törekedve, hogy megmutassa érdekességeit.
A kép forrása: reddit.com
Az Alkotó egyik oldalon egy nagyon aktuális témát boncolgat, látványos képi világgal dolgozik és képes felmutatni egészen jó alakításokat is, a másik oldalon viszont kihagyott lehetőség rengeteg ki nem aknázott dologgal. (Ezekről később.) Nézzük előbb a pozitívumokat: tetszett, hogy az elképzelt jövőbe az AI fontos szerepet kap, mi több a robotok az élet mindennapi részévé lépnek elő. Az is érdekes szerintem, hogy az ember kontra robot világ (vagy ember kontra AI) valódi háborúvá fajul, melyben az utóbbi egy nagyon is létező és körülhatárolható területen rendezkedik be (délkelet Ázsiában). Ügyesen csinálták meg azt a berendezést is, mely a filmben a Nomád nevet viseli és képes a levegőből csapást mérni bármilyen földi célpontra. A film utolsó szakaszában ez a bázis lesz a legfőbb célpont és a küzdelmek legfőbb színtere.
A kép forrása: reddit.com
Érdekes karaktereket is kapunk: Joshua (John Davis Washington) például a főhős szerepében színes és összetett figurát formál meg, aki eleinte elszánt harcos az emberek oldalán a robotok ellen, majd megtér és ráébred arra, hogy a robotok valójában nem is ellenségek, sőt saját családját is meghatározzák. Mint kiderül: szerelme és gyermeke is része ennek a bizonyos robot-világnak, hiszen előbbi a robot-világ legfőbb támogatója (maga az Alkotó, aki megtervezi őket és lelket ad számukra) utóbbi pedig gyermeke aki bár testi valójában nem élhet, minden más téren egy robot testben létező entitás. Ő Alphie (Madaleine Yuna Voyles) a robot-kislány, akit Joshua eleinte célpontként kezel, majd később (megtérése után) gyermekeként oltalmaz és szeret.
A kép forrása: theguardian.com
Az Alkotó legvégső üzenete az, hogy minden amit ember teremt az előbb-utóbb emberivé válik és nem kivétel ez alól az AI sem. A robotok emberi tulajdonságokkal bírnak: vannak félelmeik, káros szenvedélyeik, tudnak nevetni és vágynak a szabadságra. Kiemelkedő alakítást nyújt a japán származású Ken Watanabe Harun szerepében, aki a robot-ellenállók egyik vezetője. Ő testesíti meg az említett ambivalenciát: táborában a robotok közt akad idős és fiatal, dohányzó és alkoholt fogyasztó, nevető és síró robot, sőt vannak félelemmel küszködő, oltalomra szoruló egyedek is. Vagyis éppen olyanok, mint mi emberek, noha fém alkatrészekkel működnek ám mégis lélekkel megáldva. Aki pedig lelket, egyéniséget és emberi természetet ad számukra, nem más mint az Alkotó vagyis a csinos Maya (Gemma Chan) Joshua szerelme.
A kép forrása: laf5.com
A film zárása drámaivá válik: rengeteg izgalmat és harcot hoz, illetve megható és egyben elgondolkodtató jelenetekkel ajándékozza meg a nézőt. A film után eszembe jutott egy gondolat: Deus ex machina azaz Isten a gépből mely arra utal számomra, hogy miként bennünket embereket is a maga képére formált egy hatalom, úgy mi is a magunk képére hozzuk létre a mesterséges intelligenciát, mely így talán ugyanolyan hibákat követ majd el mint mi magunk. Aktuális kérdéseket vet fel tehát a film és már csak ezért önmagában is különleges Gareth Edwards alkotása.
A kép forrása: theguardian.com
Tőlem azért kap négy és nem öt csillagot, mert kiteljesíthette volna jobban az AI mibenlétét és árnyaltabban is bemutatjatta volna a mesterséges intelligenciát. Ennyiben kihagyott lehetőség, mégis erős alkotás, mely a 2023-as filmes év egyik legjobbja.
